Indulni vagy nem indulni?

2018. feb. 12.

Írta: Nazzicone Roberta

Szkepticizmus. Ez volt az alapvető hozzáállásom, ha valaki kiejtette a száján, hogy CrossFit. Annyira sokat lehet hallani erről a sportágról nem hozzáértőktől, vagy olyanoktól, akik az edzőtermekben a CrossFit sikerén felbuzdulva Cross Training és hasonló nevű órákat tartanak, hogy szépen lassan lesz egy magadban kialakított képed róla, ami a közelében sincs annak, amiről tulajdonképpen szól. Ma már szerencsésnek gondolom magam, hogy végül 2017. május legvégén úgy döntöttem belépek a Trafo kapuján.

Nem volt könnyű. Mindenkinek ugyanaz jár a fejében ilyenkor: egy új közösségbe kell beilleszkedni, a csoportos órákon meg majd tuti én leszek a leggyengébb, legügyetlenebb, leglassabb és az mennyire ciki lesz. Ha visszagondolok, egyetlen másodpercig sem éreztem magam cikinek az elmúlt 8 hónapban. Ennek az a közösségi élmény az oka, amitől a leginkább féltem az elején. Szeretném a történetemből ezt a közösségi élményt kiemelni, mert azt gondolom, hogyha valamiben meg lehet ragadni a CrossFit és a Trafo különlegességét, akkor ebben.

Bármennyire érdekesen is hangozhat, az egyéni fejlődésem szerves részét képezi, mondhatni alapkövét, az a közösség, amit Mi, trafósok alkotunk. Az egészben a legfontosabb, hogy minden nap van kedvem lemenni hozzátok. Hiszen biztos vagyok benne, hogy jól fogom magam érezni közöttetek, hogy rengeteget fogok nevetni veletek és általatok. Tudom, hogy amikor rossz napom van, és fáradt vagyok, akkor sem lesz gond az edzéssel, mert majd a wod végén kiszurkoljátok belőlem azt is, amiről azt gondoltam már nem megy. Azt is tudom, hogyha valamit helytelenül fogok csinálni, akkor megkapom a megfelelő tanácsot az edzőimtől és azoktól is, akik nálam százszor jobbak, mert mindig lesz arra egy-két percük, hogy saját magukon kívül az én sikereimmel is foglalkozzanak.

Kiszakítotok a minden napos monotonitásból és unalomból, motiváltok a saját eredményeitekkel, a hozzáállásotokkal, kitartásotokkal, ami engem is arra sarkall nap mint nap, hogy jobb legyek. Hard Work Pays Off, mondják az okosok. Ez valóban így van, mert a szükséges munkát, időt, energiát bele kell rakni ebbe a sportba is, ahogy mindenbe, ha fejlődni akarunk. De nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy a nehéz időszakokban, amikor arra gondolsz, hogy nincs kedved lemenni edzeni, hogy lesérültél és eleged van az újrakezdésből, hogy minek kell ez neked már megint, akkor ott van a támasz, a segítség, a kulcsa mindennek, hogy együtt szenvedünk, együtt átlendülünk ezen és együtt leszünk majd büszkék a végén, hogy megcsináltuk.

Valamiért azt gondolom, hogy az Open is erről szól, és itt az ideje felszólalnom mellette, mert egy RX versenyző, vagy egy több éve crossfitező scaled atléta számára is szinte evidensnek kéne lennie, hogy ezen az eseményen részt vesz. Mit kezd ezzel a lehetőséggel egy kezdő? Először is ugyanazok a gondolatok kavarognak: szkepticizmus, hogy minek kell ehhez 20 dollárt befizetnem, hogy az egész csak egy amerikai shownak a része, hogy úgyis tök mindegy hány ezredik vagyok a sorban, és persze ott a félelem a komfortzónán kívüliségtől, félelem a kudarctól. Felejtsük el ezeket, és próbáljunk meg a kétségeinktől függetlenül, reálisan gondolkozni erről.

Az elmúlt 8 hónapban rengeteget fejlődtem, jó példa, hogy zöld gumiszalaggal képtelen voltam húzódzkodni, nem is olyan régen pedig 3 strict pull upot sikerült a magaménak tudnom, a wodokban pedig elhagytam a jumping pull upot, és váltottam a kippingre. A kérdés az, hogy elégedjek meg ezzel, vagy tűzzek ki újabb célokat? Az Opennel megtehetem mindkettőt, anélkül, hogy választanom kéne.

Felmérhetem a saját képességeim, hogy hol tartok most, mi az, amire még sok időt kell fordítanom a jövőben, de láthatom és megünnepelhetem azt is, hogy mennyit fejlődtem az előző éveimhez képest. És hogy mi az egészben a legszebb? Olyan dolgokra leszel képes az Open alatt az adrenalin, a versenyhelyzet, a szurkolás és a közösség hatására, amiről álmodni sem mertél, mert fel fogod emelni azt a súlyt, amit amúgy nem mernél, meg fogod próbálni azt a gimnasztikai gyakorlatot amire egy rendes edzésen csak legyintesz, hogy úgysem megy, és meg fogsz csinálni még 5 repet azután, hogy azt hiszed, már elfogyott a levegőd. Azután pedig, hogy lezajlik ez az izgalmas időszak, amiben végre lebontottad a fejedben lévő korlátokat, és rájöttél, hogy mik azok plusz dolgok amikre képes vagy és milyen rejtett energiáid vannak, szépen észrevétlenül megemelkedik a saját magaddal szemben felállított mércéd a mindennapokban is.

A te sikered a Trafo sikere is. A Trafo sikere a közösségünk sikere.

Örülni szeretnék annak, hogy valamelyikőtöknek az Openen először sikerül muscle upot, toes to bart csinálni, vagy annak, hogy valamelyikőtök megdönti a korábbi PR-ját. Szurkolni akarok nektek, és szeretném, ha ti is szurkolnátok nekem. Akarjunk jobbak lenni, és akarjunk magasabb mércét felállítani magunkat, a többit meg majd kiszurkoljuk egymásnak. Tudjátok, úgy ahogy edzésen, szenvedünk, aztán a végén lepacsizunk.

Roberta/Robi

Kövessen minket

Kövessen minket a szociális médiában!

Hírek, képek, videók, legfrissebb tartalmak azonnal!

Copyright. TRAFO SE. 2018.

Kövessen minket

Kövessen minket a szociális médiában!

Hírek, képek, videók, legfrissebb tartalmak azonnal!

Copyright. TRAFO SE. 2018.